Ébresztő
A egyénenként ránk hulló ingereket nem lehet számolni, a minket érintő ingerek kavalkádja átszövi mindennapjainkat, nem tudnak elmenni csak úgy mellettünk. Egyre több azon ingerek száma, amelyek negatívan érintenek bennünket. Egyre több a minket érintő sokkoló hír, egyre több a betegség, a hirtelen fellépő negatív változás. Az egyes események átértékelése más fényt adhat ezeknek az eseményeknek, nem lesznek már annyira negatívak. Nem feltétlenül kell tragikus esemény történjen ahhoz, hogy bennünk negatív érzelmi reakciót váltson ki. Elég egy automatikus reakció egy eseményre, elég ha szorongunk, elég, ha félünk valamitől, elég, ha folyamatosan végigkíséri valamilyen negatív tapasztalat életünket, elég, ha egy helyzetről eszünkbe jut egy régi esemény, a láncszem megvan, máris beindul a reakció. A hosszabb ideig tartó feldolgozatlan negatív érzelmek, a feszültségek szomatikusan is megnyilvánulnak. Egyre jobban bele lehet látni a holisztikus nézőpontba. Testünk és lelkünk összedolgozik. A tüneteknek lelki okait minden esetben végig lehet követni. Nem kell ahhoz orvosi tudomány, hogy egyes szervi betegségeket, tüneteket, tünetegyütteseket saját magunk levezessünk és megtaláljuk a forrását.
A szomatizálás persze már a megoldatlan konfliktusok, a ki nem mondott szavak és vélemények, a feldolgozatlan élmények, a le nem nyelt érzések előrehaladott megynyilvánulásai annak, hogy valami nincs rendben. A jelzés sokkal azelőtt megvan mielőtt fájna a fejünk, a gyomrunk, a gerincünk stb. és csak egy kicsit kell őszintének lennünk magunkhoz, hogy azt az apró jelzést felfedezzük. Ilyen módon az egyes betegségek kezdeti stádiumai nem is az első tüneteknél észlelhetőek, hanem még azelőtt.
A környezet, a fronthatás, a sok méreg, amit kapunk az élelmiszerekből, a sugárzás és még ki tudja mi persze hozzáadódik a meglevő lelki egyensúly felbomlásához.
Meggyőződésem, hogy az egészséges életmód, a helyes táplálkozás, a sport mellett magába kell foglalja a lelki karbantartást is. Miért ne előzzük meg a nyavalyákat?
Egyre jobban bizonyosodik bennem, hogy miért nem hagy nyugodni a coaching hivatás minél szélesebb körben való ismertetése. Nem nagy ráfektetés az emberek részésről ám óriási megelőző ereje lehet.
Nagyon sokan vannak, akiknek meggyőződéseit nem lehet megváltoztatni. Ugyanakkor az egyes feszültségoldó, negatív érzelmeket semlegesítő technikákat el lehet sajátítani is, vagy lehet fordulni egy coach-hoz. Az, hogy ha valaki utána olvas és magára ismer egy egy betegség lelki okainak leírásában és jóváhagyóan bólogat, hogy ezt jól tudtam…még nem elég. Bátorítok mindenkit arra, hogy akkor gondolkodjon el azon, hogy valakivel megbeszélje gondjait, még ezelőtt mielőtt már orvos segíthet csak. Ha meg nem az életviteli edző vagy a pszichológus jut eszünkbe, mint társalgópartner, akkor beszéljünk barátainkkal, a kutyánkkal, kössünk bele az ajtófélfába, semmint bennünk maradjon és szétmarjon az elfojtott érzelem, ha már itt tartunk, ürítsük ki néha mérgező gondolataink perselyét, ezt a szervezet nem fogja automatikusan elvégezni. Lépjünk túl azon a társadalmunk által belénk égetett magatartásmintán, hogy magunkba folytunk mindent, nem adunk hangot, mert az a társadalom által elítélt, vagy nem sírunk, mert erősnek kell lennünk, vagy tesszük, hogy jól vagyunk, közben látszik rajtunk a káosz.
