Érezelmi szabadság
Van úgy, hogy csak kikívánkozik belőlem valami, egy könnycsepp, egy mosoly, egy nevetés magamban, vagy éppen egy pár sor. Van úgy, hogy nem tudom magamban megfogalmazni, csak feszít valami bennem egész nap, gyűl és boldog vagyok, ha este képes vagyok kiengedni magamból, ráncaim elernyednek, a görcsösség megszűnik, teljesen átélem a negatív élményt és aztán engedem, hogy kifolyjon belőlem, majd visszatérek gyökereimhez és erőforrásokat merítek.
Van úgy, hogy ki kell mondanod néha a részvétet magad iránt is, le kell tudnod saját negatív érzéseidet és mivel nap mint nap esetleg nincs időd erre, egy-egy esemény kihozza belőled. És megkönnyebbülsz és fellélegzel, egy árnyalattal színesebb leszel, tisztább. Elengeded ezeket a rossz érzéseket, mert ha benned maradnának, akkor marnának. Az igazi egyensúly nem abból ered, hogy mindig keresed a pozitív élményeket, hanem abból, hogy megengeded magadnak, hogy egytől egyig átélj minden élményt, amit kapsz és hasznosítsd, amit ezekből lehet.
Nagyon autentikus módon élhettem meg azt az érzelmi tudatosítást, amiről annyit olvasok és beszélek.
A tegnapi napnak nagyon szép tanulságai voltak, egy barátnőm édesapjának temetése kapcsán:
csodáljuk gyerekeinkben azt az érzékenységet, amellyel észlelik, hogy szeretteiknek milyen a hangulatuk
tanuljunk abból az empátiából, amelyet ők ösztönösen kinyilvánítanak
nagyon hatékony, ha este „leeresztjük” az aznap felgyűlt méregtartályunkat
az igazi együttérzés egy ölelésben mindent elmond szavak nélkül
radarjainkkal észleljük gyerekeink elterelő próbálkozásait
Elég, ha csak egy kicsit figyelünk egymásra és minden nap kapunk valamilyen ajándékot, még akkor is, ha valamit vagy valakit elveszítünk. Amennyiben sikerül ébren járni - kelni a világban pontosan azt az ajándékot látjuk meg, amire szükségünk van.
