Rezgések

Folyamatosan azt élem, meg, hogy dolgozik valami bennem. Miért van lelkiismeretfurdalásom, ha éppen nem foglalkozok semmivel? Mitől lenne értelmes életem minden perce? Mitől mondhatnám a nap végén, hogy nem telt el érdemtelenül? Mitől mondhatnám azt, hogy a mai nap közelebb kerültem az én „nagy célomhoz”. Minden napnak kell-e valami „nagy teljesítése legyen?” Kell-e minden napnak olyan kimenetele legyen, ami a „nagy célt szolgálja?” A saját önmegvalósítás gyakran csapdájába ejthet, felnagyítva a saját magunkkal való törődést. Aztán egy-egy történés hallatán rá kell eszmélni, hogy önzőségnek tűnik az egész, míg más emberek a mindennapi megélhetéssel, túléléssel küzdenek és olyan érzelmi viharokkal szembesülnek, amelyekre még rágondolni is szörnyű.

Vagy elégséges, ha hosszabb ideig csak élem a mindennapjaimat, elégséges, ha csak gyerekeimre figyelek egy délután, vagy páromra, vagy kapcsolataimra, vagy több időt töltök a családommal? Jó az, ha több ideig lappangani hagyunk egy megvalósításra váró célt?

Számomra mi az előnyösebb? Az általunk elképzelt és megvalósításra váró cél elérésében megtapasztalt hiányosságokat lehet ellensúlyozni a mindennapok megéléseiből merített energiákkal, olyan területekről szivároghat be az energia, mint a család, a barátok. Persze, azt engedni kell… Külön odafigyelés szükséges ahhoz, hogy az életvezetési tanácsadás, a coaching gyakorlását saját magam életében, szeretteim életében, kapcsolataimban gyümölcsöztessem, anélkül, hogy ezt a szerepemet létesítsem előnyben.

Saját, kissé elfogult elképzelésemet folyamatosan alakítom, azáltal, hogy átfestem azt az ideális képet, ami a „coach” mivoltomról szól, bízva abban, hogy egyre közelebb van annak formális, intenzív gyakorlása is. Addig is maximális sikerként könyvelem el saját megtorpanásaim fölött aratott győzelmet, színeződő kapcsolataimat, érzelmekkel festett építőkövekkel építve bástyámat. A legjobb coaching kézikönyv pedig saját érzéseim, megérzéseim és átéléseim láthatatlan papírra vetett nyomatai.

Szinte nincs olyan nap, amikor valamennyiünkben le ne zajlana egy-egy vívódás, belső konfliktus. A külső konfliktusokról nem is beszélve. A kérdés, hogy ezeket úgy tudjuk-e megoldani, hogy holnap már erőforrást merítsünk belőle. A nagy dolgok a mindennapok sűrűjében, a mindennapok zugában történnek. Ezért kell minden napot drágakővé csiszolgassunk.