Advent

At the end of the year, is it necessary to analyze experiences?  Do we have to do intentionally? In today's rush we just forget how to  prepare ourselves for Christmas. Write a list of what you are thankful for this year? Do we need to train our brains to organize? Brain organizes and clarifies anyway, according to its own laws, and with little attention we can help ensure that everything goes on the right shelf. Why does everything have to fall into place?  Given experiences all have some kind of emotional charge, be they positive or negative, leaving a mark on our life journey.  While consciously analyzing events of the year, we can evaluate them, "discharge" the negative charges, and amplify the positive ones, thereby creating sources from which we can feed ourselves in the future.  While I rearrange the kitchen drawer at the end of the year, I also organize my thoughts.  I effectively apply the role of coach to myself, while arranging the shelves I answer the following questions: - What am I most proud of this year? - What did I discover about myself this year?

- Why am I grateful for this year? Then I hold one object in my hand, all of them has a story, reminding a sweet memory, the corks of the wine bottle, birthday candies, the nut cracker, which reminds me of cracking nuts together with children, not so the medicine spoons that we used occasionally, not thus a broken piece from the wooden spoon, which I might have slammed down (on the ground) in anger. I can feel the scents of past, the feeling of my successes, the challenges I have overcome. Then, wiping the scales, I am asking myself: do I need to forgive myself, do I need to forgive others, do I need to say out something, in order to close this year? Do I have to let go of someone or something, a feeling, a bad memory? If so, I put it all in the coffee grinder and break it up well, then scatter it into the windy outside or send it behind me into the past. When I'm ready, I sink into the armchair with calm. Objects that surround us reflect ourselves and families. Cleaning is necessary, not only in the physical sense. "Maintenance" is useful. So let's dust off our harmful feelings, accept the unchangeable, shake off our doubts, wash away our dusty points of view, smooth out the wrinkles of our worries and decorate our living space with joy, success and energy that we experienced this year, let's find the lost puzzle piece under the carpet, the glittering pearls, because they are there, we just never looked for them. This is the only way we can stay honestly, with calmness, but at the same time with excitement next to the Christmas tree, which we can identify in the eyes of our children. This way Holidays will be uplifting! This is the Advent I am working on, I encourage everyone to live this period in their deepest way!

--------------------------------

Szükséges-e így év végén tudatosan összegezni, válogatni az élmények között? Magunkra kell-e erőltetni a számonkérést önmagunkkal szemben? Listát írni arról, hogy miért vagyunk hálásak ebben az évben? Kell-e késztetni agyunkat a rendszerezésre? Az agy amúgy is rendszerez, tisztáz, a saját törvényei szerint, tudatos rávilágítással segíthetünk abban, hogy a megfelelő polcra kerüljön minden. Amikor tudatosan végigfutunk az év eseményein, kiértékelhetjük azokat, „kisüthetjük” a negatív töltéseket, felerősíthetjük a pozitívumokat, ezáltal megteremtve azt a forrást, amelyből a továbbiakban táplálkozhatunk. Amikor az év végi készülődéskor egy-egy fiókot újrarendezek, akarva akaratlanul gondolataimat is rendezem. A coach szerepét hatékonyan alkalmazom magamon is, a polcok rendezése közben válaszolok az alábbi kérdésekre: - Mire vagyok legbüszkébb, ha magamra gondolok? - Mit fedeztem idén fel magammal kapcsolatosan? - Miért vagyok hálás az idei évet illetően? A konyafiók dolgait rakosgatva kezemben tartok egy-egy tárgyat, végigfutnak a kockák a szülinapi gyertyákról, a borosüveg dugói kellemes emlékekkel társulnak, a diós doboz, ami a gyerekekkel való közös diótörésre emlékeztet, nem úgy az gyógyszeres kanalak, ami alkalmanként használtunk, nem így a fakanálból letörött darab, amit esetleg dühömben odacsaptam (földhöz). Érzem az illatokat, a sikereim érzését, a legyőzött kihívásokat. A mérleget törölgetve előkerülnek az árnyékos oldalak: kell-e valamit megbocsátanom magamnak, kell-e kimondanom valamit, ahhoz, hogy lezárhassam ezt az évet? Kell-e megbocsàssak màsnak? El kell-e engednem valakit, vagy valamit, érzést, rossz emléket? Ha igen, akkor azt mind beleteszem a kávéőrlőbe és jól szétroncsolom, aztán kiszórom a láthatatlan szélviharos mélységbe, vagy magam mögé küldöm a múltba. Mikor pedig készen vagyok, akkor elégedetten süppedek a karosszékbe. A tárgyak, amelyek körülvesznek, mi magunk vagyunk. A nagytakarítás szükséges, nem is annyira fizikai értelemben. A „karbantartás” hasznos. Poroljuk hát ki káros érzéseinket, fogadjuk el a megváltozhatatlant, rázzuk ki kételyeinket, mossuk ki beporosodott nézőpontjainkat, vasaljuk simára aggodalmaink ráncait és díszítsük fel életterünket örömmel, sikerrel, energiával, amelyeket ebben az évben átéltünk, találjuk meg a szőnyeg alatt az elveszett puzzle darabot, a csillogó gyöngyszemeket, mert ott vannak, csak ott sosem kerestük. Ízesítsük mézeskalàcsunkat szeretettel, mosollyal, engedjük be az örömöt. Csak ezáltal állhatunk olyan őszintén, nyugalommal, ugyanakkor izgalommal a karácsonyfa mellett, amelyet gyerekeink szemében látunk megcsillanni. Így lesz magasztaló az Ünnep! Nekem ez az Advent, bátorítok mindenkit arra, hogy saját értelmezése szerint élje meg legmélyebben ezt az időszakot!!!