Chances / Esélyek

Early autumn sunshine is weaker, but still warm enough to feel it, as warmly caressing. While definitely enjoying sun wellness, I arranged today’s thoughts, while arranged little creatures in the pot, creating a new piece of living art.

As most of the time, we set a certain plans, then we are directed to totally other roads than expected. Today I had to visit a home accessories store to buy some necessary materials for repair work at home. After sustaining my treasure-hunting urge and with some help, I found the pieces I was looking for, and took a walk to the ornamental plants department.

You should know about me that I love plants and our apartment is full of green friends I nurture and love.

On one of the shelves there were discounted, damaged little plant that would never have been placed on the first shelf by the entrance. Maybe the next day they would end in the composter, at least most of them, because I saved three tiny plant lives, rethought and rearranged them, giving a second chance to them. The result speaks for itself.

How many times does it happen in our lives that we don't even give our thoughts and emotions a chance. Not to mention people, that we are not giving second chance. But let this as a subject for an other post. Now we speak about ourselves.

Driven by our instantaneous ideas or pre-planned paths, we condemn to death from the start our impressions, emotions and thoughts that are there, we just don't allow them to be seen. We simply do not consider alternative ways and solutions, because we are guided by our prejudices, beliefs and stereotypes, because someone told us that the solution they said would be good, because we think it is the best way, because we fall for a person who has a great influence on us.

It is not easy to turn off these dispositions that automatically block our creativity. The good news is, that WE can control these. Giving a second chance is worth it, you just have to believe in it. Of course, believing in second chances comes from believing in yourself.

We must believe in the solutions that do not result from convulsive striving, we must also examine the situation from another angle, we must trust what our inner self suggests, even if it contradicts our beliefs. Taking a tiny step in what we want to achieve and successfully accomplishing it will give us that tiny sense of success that gives us energy for the next step. Next time when you face an obstacle that you would immediately turn back and run away from, stop and examine, look around, wait a bit till you make a decision on how to proceed, because maybe tomorrow you will create a miracle with yourself and at the same time of yours.

___________________________________________________

A kora őszi naplemente már gyengébb, de még mindig erőteljes napsugarai mellett időzve a mai nap gondolatait rendszerezem, úgy ahogyan rendezgettem a növényeket késő délutáni órában, létrehozva egy számomra kedves alkotást.

Mint általában, terveket szövöget az ember, aztán teljesen más irányba visznek útjai. Ma kellve, kelletlenül barkácsáruházba tévedtem, szükséges anyagokat beszerezni javítási munkálatokhoz. Miután kiélhettem kincskeresési késztetésemet és némi segítséggel, de megtaláltam a keresett alkatrészt, a dísznövények osztályára tévedtem.

Tudni kell rólam, hogy imádom a növényeket és tele van a lakás zöld barátokkal, amelyeket ápolgatok, nevelgetek, szeretgetek.

Az egyik polcon leárazott, sérült egyedek voltak, amelyek már semmiképp nem kerültek volna az első polcra a bejárathoz. Lehet, hogy holnap már a komposztálóban végzik, legalábbis a nagy részük, mert három parányi növényi életet megmentettem, újragondolva, átrendezve adtam nekik második esélyt. Az eredmény magától beszél.

Hányszor fordul elő életünkben, hogy gondolatainknak, érzelmeinknek esélyt sem adunk. Az emberekről nem is beszélve. Ez utóbbi egy más bejegyzést tárgya lehet. Most saját magunkról van szó.

Pillanatnyi elképzelésünknek engedve vagy előretervezett útjainknak hódolva indulásból halálra ítélünk olyan benyomást, érzelmet és gondolatot, amely ott van bennünk, csak nem engedjük érvényesülni. Egyszerűen figyelembe sem veszünk alternatív utakat és megoldásokat, mert előítéleteink, sztereotípiáink vezérelnek, mert megmondta valaki nekünk, hogy úgy lesz jó, mert úgy hisszük ez a legjárhatóbb út, mert bedőlünk egy személynek, aki nagyon nagy hatással van ránk.

Nem egyszerű ezeket a berögzött, automatikusan kreativitásunkat blokkoló beállítódást kikapcsolni, pedig nagyon jó lenne. Pedig igenis lehetséges. Második esélyt adni megéri, csak hinni kell benne. Hinni a második esélyben persze abból eredhet, ha önmagunkban hiszünk.

Hinni kell azokban a megoldásokban, amelyeket nem a görcsös törekvés eredményez, más oldalról is meg kell vizsgálni a helyzetet, meg kell bízni abban, amit bensőnk sugall, még akkor is, ha az ellentmond elképzeléseinkkel. Egy ici-pici lépést tenni abban, amit meg akarunk valósítani és azt sikerrel véghez vinni adja majd azt az apró pici sikerélményt, amely energiával lát el a következő lépéshez.

Amikor következőkör egy olyan akadállyal szembesülsz, amelyet látva egyből visszafordulnál és elmenekülnél, állj meg és vizsgálódj, járd körül a helyzetet, várj egy kicsit, míg döntést hozol, hogy hogyan tovább, hiszen lehet, hogy holnap egy csodát fogsz létrehozni, önmagaddal és önmagadból.