Decorations

If I emphasized conscious preparation during this period, I set myself the same goal.           First of all, I observe my surroundings. I realize how self-absorbed everyone is. In other words, we are all cocooned in our little shell world, we complain within ourselves, we are all looking for  joy, silence, friendship, compassion, love.            Since everyone wants to experience positive feelings during holidays. In fact, this is the period we are most sensitive because the absences are the strongest. They can be persons, or just other things we miss in our lives. Everyone wants them to be paid more attention, to be loved more, to be shown more compassion, because that's what the winter holiday should be about, right?        And then we face the fact that while we are struggling with things we miss, we are not aware of what or who is still in front of us.          And then we  speak rudely to someone, our sensitive soul collides with another sensitive soul. What good can come out of this? Suffering and pain.        The solution? Let's treat our loved ones the way we want to be treated. I'm telling you, it doesn't come from the gut. But if we consciously begin to pay attention  when our offense is expressed unconsciously, we can ring the alarm and stop that behavior.      The spark of compassion becomes an eternally flickering candle compassion can be learned and developed with persistence. Exercise, exercise, exercise.        It is especially good to start at this time...because our receptivity is wide. There is nothing more beautiful than making your own and other people's christmas trees look wonderful with such simple decorations! ________________ Ha màr a tudatos készülődést emeltem ki ebben az időszakban, sajàt magamnak is ugyanezt tűztem ki célul.           Első körben megfigyelem a környezetemet. Ràeszmélek mennyire elvan mindenki magàval. Jobban mondva mind be vagyunk gubòzva a mi kis burokvilagunkba, panaszkodunk magunkban, mind keressük az értékeket, az örömöt, a csendet, a baràtsàgot, az együttérzést, a szeretetet.            Mert mindenki arra vàgyik, hogy pozitív érzéseket éljen meg, főleg ilyenkortàjt.  Tulajdonképpen ilyenkor vagyunk a legérzékenyebbek, ugyanis a hiàny vagy hiànyok a legerősebbek. Nem feltétlenül emberek, szeretteink, bàr azok hiànya a legérzékelhetőbb. Mindenki szeretné, ha jobban figyelnének rà, jobban szeretnék, jobban együttéreznének vele, mert a szeretet ünnepe erről kellene szóljon, nem?        És akkor szembesülünk azzal, hogy ahogy mi küzdünk a hiànyokkal, nem vesszük észre, nem tudatosítjuk azt, ami vagy aki még orrunk előtt van.          És durvàn, vagy nem tapintatosan odaszólunk valakinek, érzékeny lelkünk ütközik egy màsik érzékeny lélekkel. Mi jó sülhet ki ebből? Sértettség és sértődöttség.        A megoldàs? Úgy viszonyuljunk szeretteinkhez, ahogy mi is szeretnénk, hogy hozzànk viszunyuljanak. Megsúgom, ez nem jön zsigerből. Àm, ha tudatosan kezdünk arra figyelni, hogy amikor sebzettségünk tudattalanul megszólalna, szólaltassuk meg a vészcsengőt, helyébe képzelve magunkat. Az együttérzés szikràja örökkön pislàkoló gyertyàvà vàlik, tanulható és kitartàssal fejleszthető.        Különösképpen jó ilyenkor kezdeni...mert  befogadóképességünk kitàrul. Mi sem gyönyörűbb, mint egyszerű díszekkel csodàssà tenni sajàt és màsok fenyőfàjàt!