Expect nothing, appreciate everything

I am not a born motivator, nor big actor. Rather, I believe in the value of setting by accepting my values, way of life, and opinion without flinching, remaining loyal first and foremost to myself.

I did not find joy in sharing theories, nor in saying day after day that if you do things this way, my friend, everything will be fine for you. Maybe that's why I'm not known, maybe that's why I made enemies unintentionally, maybe that's why my friendships, which I believed to be sincere, cooled. It's a much greater recognition if people remember me because we had a nice chat once.

In our everyday life, even in that small family environment, we have to fight for validating our own expectations, while our family members are also constantly hungry for recognition. We must often feel dried out, tired, depressed, and lacking in ideas.

We can set an authentic example if we are okay with ourselves. Of course, we will never be completely okay with ourselves, but at least we strive and experience sometimes the highs, other times the lows. The starting point is the expectation of ourselves. What do you expect from yourself? I often face the fact that my expectations are too high, I expect to be a perfect mother, a perfect wife, child, friend. However, no one expressed their expectations of me, only my own inner voice disturbs my ears. Who says you always have to be on top of the situation? You. And anyway, why do you have to be on top of things all the time? Because if not, then what? Maybe sometimes you allow yourself NOT to control everything in your life, or perhaps in the lives of your loved ones? Because it gives you security? Due to our family structure, many of us take on the role of "virago", we women, but there are certainly male "viragos" as well, but let's admit that somewhere deep down we still love this role. Because the feeling of "then I'll be in control", the feeling of control, is strengthened in us. And precisely because we live in a society where we receive less and less verbal recognition, we look for small supplementary actions with which we can compensate.

It takes a lot of self-control to be able to turn off that "I'll fix everything" button, but I can...sometimes.

What an absurdity, to control the desire to control everything. The wording may be a bit complicated, but you all will get what I mean.

Expect nothing, or the unexpected but appreciate everything.

Ne várj semmit, értékelj mindent

Nem születtem motivátornak, sem nagy szereplésekre. Inkább hiszek a példamutatás értékében és abban, hogy ha köntörfalazás nélkül felvállalom értékeimet, életvitelemet és véleményemet, akkor lojális maradok elsősorban magamhoz.

Nem leltem abban örömemet, hogy elméleteket osszak meg, sem abban, hogy napról napra hangoztassam, hogy ha így megy így csinálod a dolgokat barátom, akkor tutti jó lesz neked. Lehet ezért nem vagyok ismert, lehet ezért szereztem magamnak akaratlanul ellenségeket, lehet ezért hűltek ki őszintének hitt barátságaim. Sokkal nagyobb elismerés, ha az embereknek azért jutok eszükbe, mert egyszer egyet jót beszélgettünk.

Mindennapi életünkben, abban a kis családi közegben is meg kell élnünk minden nap saját elvárásaink érvényesítésének küzdelmét, miközben családtagjaink is folyton éhesen lesik az elismerést. Bizony gyakran érezzük magunkat kiszáradtnak, fásultnak, lehangoltnak, ötletszegénynek.

Hitelesen úgy tudunk példát mutatni, ha magunkkal rendben vagyunk. Na persze, soha nem leszünk teljesen rendben magunkkal, de legalább törekszünk és megéljük olykor a magaslatokat, máskor a mélységeket. A saját magunkkal szembeni elvárás a kiindulópont. Te mit vársz el magadtól? Gyakran szembesülök azzal, hogy túl nagyok az elvárásaim, elvárom, hogy tökéletes anya legyek, tökéletes feleség, gyermek, barátnő. Pedig senki sem fogalmazta meg velem szemben elvárásait, csak önmagam belső hangja zavarja fülemet. Ki mondja azt, hogy te mindig a helyzet magaslatán kellene állj? Temagad. És egyébként is, miért kell állandóan a helyzet magaslatán állj? Mert ha nem így van, akkor mi lesz? Talán néha megengeded magadnak, hogy NE kontrollálj te mindent az életedben, esetleg szeretteid életében? Mert az biztonságot ad vagy adott? Családi felépítésünkből kifolyólag sokan felvállaljuk a „házi sárkány” szerepet, mi nők, de biztos vannak férfi „házi sárkányok” is, de valljuk be, hogy valahol mélyen még szeretjük is ezt a szerepet. Mert megerősödik bennünk a „majd én kézben tartom a dolgokat” érzés, a kontroll érzése. S pont amiatt, hogy olyan társadalomban élünk, ahol szóban egyre kevesebb és kevesebb elismerést kapunk, keressük az apró pótcselekvéseket, amelyekkel kompenzálhatunk.

Nagy önuralomra van szükség ahhoz, hogy ki tudd kapcsolni azt a „megoldok mindent” gombot, pedig képes vagyok rá...

Micsoda abszurdum, kontroll alatt tartani a mindent kontrollálni akarást. Kicsit bonyolult lehet a fogalmazás, de akihez el kell jutnia az üzenetnek, az megérti.