Healing effects of flames / A tűz gyógyító ereje

There must always be available resources to recharge yourself, just you have to idenitify them.

Let your tears wash today's bad events. You don't have to smile all time, it is allowed to just let bad mood flow. You don't have to be strong all the time, not even try to look so. You just show you are human, and can feel empathy, if you can cry, be angry, laugh, cheer, stress. If you stay neutral to all of your life events, you are in bad situation.

I like to give maximum in my work and relationship, I give what I expect, I give my honest self, even if I might not gain sympathy with this behaviour. I try to show my emotions, and I wait for this from others, too. Just that the scheme is not that simple, you don't get always what you give (I just hope boomerang gets back to me sometimes).

You might think that tears mean sorrow, but can also mean relief. Yesterday I made roasted eggplants (quite a lot) and observed how the uneatable vegetable turned into a smooth, eatable material, and all its bitterness was gone.

Our inner conflicts burn us like cleaning flames, because yes, we need to burn, to suffer in order to turn better, stronger persons.

After understaning our inner fights, we can get back in everyday jungles. Tears can be such flame. They burn, bite, strangle then relief us and gets us to a higher level. Definitely tears can be resourceful. There are days when we need such purification. And you don't need major problems on your shoulders, just everyday. Then, when you think you could just relax a little bit and you are silent, accumulated stress finds its way out. This is what happened with me today. I let out all my unnecesarry stress in order to be tomorrow's "daisy" in the green sea.

What can you give today, is already done, as you read this, and an extra virtual hug is welcome!

___________________________________________________

Kellenek mindig olyan erőforrások, amelyekből pótolni lehet az elszívott, elfogyott energiákat, csak meg kell találni azokat.

Engedd meg magadnak, hogy könnyeid olykor lemossák a napi tevékenységeiddel, munkáddal járó rossz élményt. Nem szükséges mindig mosolyognod, meg van engedve, hogy kifújd magad. Nem kell mindig erősnek lenned, sem annak látszanod. Pont azáltal fejezed ki azt, hogy érzel és át is tudod érezni mások állapotát, ha tudsz sírni, dühösnek lenni, nevetni, ujjongani, izgulni. Ha minden, veled történő eseménnyel szemben közömbös maradsz, akkor lennél rosszabb helyzetben.

Maximálisan szeretem magam beleadni mindenbe, amit csinálok, ugyanakkor kapcsolataimba önmagamat adom, még akkor is, ha ezzel nem mindig váltok ki rokonszenvet. Igyekszek minden körülöttem élő lénynek figyelmet szentelni, érzéseimet kimutatni, tulajdonképpen azt, amit elvárnék másoktól is. Csak a képlet nem annyira egyszerű (azért reménykedek, hogy olykor-olykor a bumeráng visszaér).

A könnyek nem mindig szomorúságot jelentenek, hanem megkönnyebbülést. A tegnapi nap padlizsánt sütöttem, nem is keveset, a nyersen ehetetlen zöldségből a tűz égető lángjai puha húsú, kellemes állagú, ehető anyag lett, amelyből eltűnt minden keserűség.

Önmagunkban zajló konfliktusaink tisztító tűzként égetnek, mert igen, szükségünk van arra, hogy égjünk, szenvedjünk, pont azért, hogy miután a lángok elfogynak, jobbak, erősebbek, edzettebbek legyünk.

Belső konfliktusaink megértése után letisztult gondolatokkal térhetünk vissza a mindennapok őserdőjébe. A könny is lehet ilyen tűz. Éget, mar, fojtogat, aztán felenged, felemel, erősebb szintre. Lehet a könny erőforrás. Vannak olyan napok, amikor szükség van az ilyen tisztulásra. Nem kellenek eget rengető nagy problémák, csak a mindennapok. Aztán amikor épp egy csendes periódus következne és lecsitulnál, akkor kap léket a felgyülemlett feszültség. Nos, velem ma történt ilyen. Léket vágok és elengedem a feszültséget, hogy holnap ismét lehessek "százszorszép" a zöld tengerben.

Te mit adhatsz számomra, azt hogy elolvasod és egy virtuális ölelést!