Inner balance / Belső egyensúly

Life isn't about perfection, it's about balance. Our lives are very different. Our life goals are different and different. Our ideas about our goals and the goals of others show a huge difference. What is perfect for us is imperfect for someone else. What we want to achieve may seem small to others. Our beliefs about perfection take different shapes in our minds. What is beautiful to us is not aesthetic to others. What is order to some is disorder to others. Some people set well-defined goals, they achieve them one by one, they safely climb the career ladder, they go and go, for many times ignoring how many people they step on. This is a way of life and it is ok this way. Others have no order in their priorities, they let life happen, spontaneity leads their lives, and although this is not always associated with stability, it is what is right for them, and that is okay. Again, we see no order, no consistency in other people's lives, yet they are alive, vibrant, and creative. I could describe all day the many shapes of diversity. We all want to achieve something in our own way. However, it would be good for all of us to pay attention what is written in the first sentence. The point is not to achieve perfection, but to maintain balance. We can build our lives on any foundation, if balance breaks down, the whole structure collapses, like a Jenga castle, a piece is pulled out incorrectly and the carefully constructed unit falls to pieces. When I talk about balance, I mean inner emotional balance. Our inner balance reflects what we do with the emotions awakened by the events that confront us on the path of our destiny, and how we can manage them. First of all, what is important, whether we allow ourselves to experience feelings, secondly, whether we have coping mechanisms, because positive emotions are easy to deal with, although they can be exaggerated, too, but there are negative emotions. In many cases, these are suppressed, our defense mechanism does not allow us to experience them. However, we are not aware of the fact that something has not been processed, unmanaged emotions come to surface at some point later, unfortunately most of the time manifesting in physical symptoms, that might end in disease. What can we do? Let's pay a little more attention to small messages and signs that our unconscious sends, for example, with insomnia, headaches, shortness of breath, stomach upsets, or just a simple sighs. Our body is very good at signaling when balance is not set, in which case we should realize it and instead of striving for "perfection", find our inner balance again. And most importantly, don't be ashamed, let's get others involved in restoring your balance, because often a friends perspective offers solution.

Smooth November balancing:)!

_____________________________________________

Az élet nem a tökéletességről szól, hanem az egyensúlyról. Életeink merőben különböznek egymástól. Életcéljaink mások és mások. Elképzeléseink céljainkról és mások céljairól óriási különbséget mutatnak.

Az, ami nekünk tökéletes, az másnak tökéletlen. Az, amit mi szeretnénk elérni, másoknak apróságnak tűnhet.

Meggyőződésünk a tökéletességről más és másképpen rajzolódik ki elménkben.

Az, ami nekünk szép, másnak nem esztétikus. Ami egyeseknek a rendet jelenti, az a mások szemszögéből rendetlenség.

Egyes emberek jól meghatározott célokat tűznek ki, egyenként azokat megvalósítják, biztonságosan ívelnek a karrier lépcsőjén, hajtanak, csak arra figyelnek, esetleg figyelmen kívül hagyva, hogy társadalmukban hány embernek taposnak át a lelkén. Nekik ez a megfelelő életút és ez így van rendjén.

Másoknak nincsen prioritási rend, úgy élnek, ahogy épp sikerül, a spontaneitás vezeti életüket, s bár ez nem társul mindig a stabilitással, nekik ez a megfelelő, és ez így van rendjén.

Ismét mások életében nem látunk semmi rendet, semmi következetességet, mégis életük áll, virulnak, kreatívak.

Sorolhatnám a sokfajta megközelítést. A magunk módján mind el akarunk valamit érni.

Mindannyiunk életében azonban jó lenne megfogadnunk az első mondatban leírtakat. A lényeg nem a tökéletesség elérése, hanem az egyensúly fenntartása.

Építgethetjük akármilyen alapokra az életünket, amennyiben az egyensúly felbomlik, a felépített lét összeomlik, akár a Jenga vár, egy darabka kerül rosszul kihúzásra és pikk pakk darabokra hullik a gondosan felépített egység.

Amikor egyensúlyról beszélek, akkor belső érzelmi egyensúlyra gondolok. Belső egyensúlyunk azt tükrözi, hogy a sorsunk ösvényén szembejövő események által ébresztett érzelmekkel mit kezdünk, hogyan tudjuk kezelni azokat.

Egyszer, hogy engedjük-e maguknak, hogy azokat megéljük, másodszor, hogy vannak-e megküzdési mechanizmusaink, mert a pozitív érzelmekkel könnyű bánni, bár, ott is lehet túlzásba vinni, viszont vannak a negatív érzelmek. Ezek sok esetben kerülnek elfojtásra, védekezési mechanizmusunk nem engedi, hogy megéljük azokat. Hogy valami nem került feldolgozásra, azt azonban nem tudatosítjuk, valamikor később kerülnek felszínre, sajnálatos módon legtöbbször szomatizálódva, vagyis testi tünetekben megnyilvánulva.

Mit tehetünk? Ici picit figyeljünk jobban apró jeleinkre, amikor tudattalanunk küld üzenetet, például, álmatlansággal, fejfájással, légszomjjal, gyomorbántalmakkal, vagy csak egyszerű sóhajtozással. Testünk nagyon tudja jelezni, ha az egyensúly felborult, ilyenkor kellene eszméljünk és ahelyett, hogy „tökéletességre” törekedjünk, ismét megtaláljuk belső egyensúlyunkat.

És ami a legfontosabb, ne szégyelljük magunkat, avassunk be másokat az egyensúly helyreállításába, mert sokszor egy barát, egy ismerős más nézőpontja rögtön megmutathatja azt, hogy mit kellene tennünk.