Love yourself/Szeresd önmagadat

Love your feelings, love yourself. Sounds crazy, little narcistic, but in order to survive in this sometimes jungle like world, have to be narcistic as well.

And by loving yourself I mean acceptance. So many times we suppress feelings and thoughts we don’t like. So many times we are too harsh with ourselves, not willing to accept negative feelings, like feeling unsecure, sad, angry, jealous, doubt, grief, guilt, despair, fear as these harm our wellbeing, or we think that would not be appropriate.

There are several times when we feel irritated by persons, words, situations and then we feel guilt because these persons are our partners, friends, parents, children. And we feel guilty because we don’t talk to them and explain why we behaved on a certain way. Because simply we don’t have that power at that moment.

Yes, these are normal feelings, in normal contexts, and definitely we have the right coping mechanisms to get over them.

What would be important to ALLOW ourselves to feel on a certain way, even if it is a negative state.

And maybe more important is to accept ourselves first of all.

Allowing acceptance means saying to ourselves, IT IS OK TO FEEL THIS WAY, I am allowed not to be always on top with myself. Even during a day, there is a large palette of feelings we have, that changes from one moment to another and mostly cannot be controlled. So, it’s better to change attitude towards our feelings. Be more forgiving with yourself, for God’s sake.

It is also true, that friends would be welcome to support you. Yep, friends are not always at hand, because we have this life rhythm, so my dear, first of all you can count on yourself. That is why YOU are the one, who need to accept own feelings, understand them, and change attitude towards them accordingly. Feelings are not your enemy, rather they protect you and bring on surface value.

Even if you get help from others, inner fights have one major actor and that is YOU.

Conclusion: accept yourself, allow to feel, LOVE yourself and even if you don’t show your bright side, be brave enough to admit and word how you feel. The aim is not being accepted by all mankind, rather being veritable. Thus, when being asked how you are, bravely respond I am not good at all, they will be surprised, as they expect to hear, fine, thanks. And this is how connection begins. At least, I hope so.

---

Szeresd érzéseidet, szeresd önmagadat. Furcsának hangzik, talán narcisztikusnak is, de ahhoz, hogy ebben a dzsungelszerű életben fennmaradj, kismértékben narcisztikusnak is kell lenned.

Az önmagam szeretésében elfogadást értek. Annyiszor elfojtjuk érzéseinket és gondolatainkat, csak mert nem gondoljuk helyénvalónak vagy nem tetszenek azok az érzések. Gyakran vagyunk túl szigorúak magunkhoz, negatív érzelmeinek nem fogadjuk el, a bizonytalanság, a szomorúság, a düh, a féltékenység, a kételkedés, a gyász, a bűntudat, a kétségbeesés, a félelem soha nem szívesen látott vendégek, mert megzavarják jólétünket, azt is gondoljuk ezekről, hogy nem kellene így éreznünk.

Gyakran irritál egy helyzet, emberek, szavak, aztán bűntudatot érzünk, mert az emberek, akik iránt érezzük ezeket a negatív érzéseket, pont barátaink, párunk, házastársunk, szüleink, gyerekeink. Bűntudatot érzünk, amiért ilyen érzéseink támadnak, ám abban a pillanatban nincs erőnk elmagyarázni, hogy érzéseink által vezérelt viselkedésünk abban a helyzetben kontrollálhatatlan.

Igen, ezek az érzések teljesen normálisok és rendelkezünk is azokkal a mechanizmusokkal, amelyekkel sikeresen megküzdünk és túljutunk a holtponton.

Nagyon jó lenne ezekben a helyzetekben MEGENGEDNI magunknak, hogy átéljük ezeket az érzéseket és ne nyomjuk el azokat.

Ami pedig még fontosabb, hogy ELFOGADJUK önmagunkat ezekkel az érzésekkel.

Az elfogadás azt jelenti, hogy kijelentjük, hogy TELJESEN RENDBEN VAN ÍGY, nem kell mindig topon lenni semmilyen téren. Egy nap alatt is akár érzelmek színes palettája megy át rajtunk, amelyeket nem is tudunk kontrollálni, amit viszont tudunk tenni, hogy attitűdjeinket érzéseinek fele megváltoztatjuk. Az Isten szerelmére, legyetek elnézőbbek magatokkal szemben.

Az igaz, hogy az ilyen helyzetekben jól jönne egy kis támogatás. Igen, a barátok nincsenek mindig kéznél, mert olyan ritmusú életet élünk, ahol mindig rohanunk, aztán mikor találkozunk, addigra lecseng a belső harc. Akire mindig számíthatsz, az TE vagy, hiszen TE kell elfogadd érzéseidet, megértsd azokat, hiszen az érzések védeni akarnak és kihozni a benned rejlő értékeket.

Még ha másoktól segítséget is kapsz, a belső harcokat ÖNMAGADDAL kell megvívnod.

Következtetés: fogadd el önmagadat, SZERESD magadat akkor is, amikor nem vagy a legfényesebb formában, bátran vállald fel érzéseidet. A cél nem az, hogy mindenki elfogadjon, hanem az, hogy valódi maradj. Így, amikor következőkor valaki megkérdezi, hogy hogy vagy és te azzal válaszolsz, hogy egyáltalán nem jól, akkor a kérdező le fog döbbeni, mert arra várt, hogy a jól vagyok klisével válaszolj. És ezen a ponton kezdődik a kapcsolatteremtés. Legalábbis, remélem.