Priorities / Prioritások

When facing this traffic sign, what comes in your mind instantly is the obligation to give way/priority. But what if this obligation of giving priority becomes a rule in your life as well? If someone asks you what has priority in your life, how you begin the list? We are not talking about importance of life areas you have, but rather how you prioritize rationally your life areas. It would be great if you could just put them on a piece of paper: work/personal life, rationality/emotions, relationships, health, money, others/yourself, expressing your point of view/shutting up, communicate/observe, manifest opinions/quietly nagging, obeying rules/creatively abandon them, fulfilling tasks/following own dreams and desires and so on, completing endless list.

Most of us get trapped so many times in pleasing others: our workplace actors, our clients, our children, our partners, our parents, our relationships, our interactors, tending to overload altruism. Altruism is a good treat, indeed. The problem is that we might not realize how easily we can be swallowed by the mill of pleasing others. We might wake up with realizing how ME has just vanished from our lives. The obligation to give priority might get a mindset, that just takes control.

Different life situations, and stages obligatory give their priorities, but we might find in the situation that after we pass some certain situation or life stages, we are still stuck in behavioural patterns and attitudes used in the life stage that has already passed.

Now, take a look at this picture. Place yourself behind the traffic sign. What do you see? Oh, that you need to give priority to yourself as well? It is not a general rule, the important thing would be to have balance between giving priority to others and giving priority to yourself.

When was the last time …

You let your emotions decide what was the best for you?

You just chose emotional versus rational?

You found some “ME” time?

You chose to say your real opinion and not what was expected?

You allowed yourself to cry versus swallowing tears?

You said no to your children’s repeated irrational requests?

You told how you felt when being offended?

You let your frustration and anger be worded?

You let yourself to have real fun and laughed?

Believe me, these are not selfish acts.

Go ahead, let you stay on the other side of the traffic sign and allow yourself to have priority, along other vehicles!

__________________________________________________

A fenti kép közlekedési szempontból elsőbbségadásra kötelező táblát jelent.

Mi van akkor, ha ez a szabály életedben is szabállyá válik?

Ha valaki megkérdez, hogy mi az, ami prioritást élvez életedben, mivel kezdenéd a listát? Most nem arról van szó, hogy mi a fontos az életedben, hanem racionálisan hogyan állítod fel életed prioritásait. Nagyszerű lenne, ha ezt papírra is tudnád vetni: milyen fogalmak kerülnek papírra, munka/magánélet, racionalitás/érzelmi megközelítés, kapcsolatok, egészség, pénz, mások/jómagad, vélemény kifejezése/hallgatás, kommunikáció/megfigyelés, megfelelés a szabályoknak/szabályok mellőzése, kötelességek teljesítése/álmok, kívánságok valóra váltása és tovább sorolhatnám a listát.

Annyiszor beleesünk abba a csapdába, hogy másoknak teszünk eleget: munkahelyi szereplőknek, klienseknek, gyerekeinknek, társunknak, szüleinknek, kapcsolatainknak, beszélgetőpartnerünknek, olykor túltolva az altruizmust. Az altruizmus egy nagyon jó tulajdonság. A gond ott kezdődik, ha elragad a másoknak eleget tevés malma. Arra ébredhetünk, hogy az ÉN eltűnik az életünkből. Mások előnybe részesítése beállítódássá válik és átveszi teljesen az irányítást.

Különböző élethelyzetek és szakaszok igenis megkövetelik, hogy előnyt adjunk bizonyos dolgoknak, de abba a helyzetbe kerülhetünk, hogy az illető helyzetből kikerülve magatartásmintáink és viszonyulásaik ugyanazok maradnak.

Na most, nézd a következő képet. Ugyanaz a tábla, csak a másik oldalról. Helyezd magad a tábla másik oldalára. Mit látsz? Ó, önmagadat? Hogy kellene elsőbbséget adj saját magadnak? Nem állandón, csak magadat is vedd be a közlekedőkbe, megőrizve az egyensúlyt.

Mikor volt az utolsó alkalom, amikor…

Engedted, hogy érzelmeid vezessenek?

Mikor választottad az érzelmet a racionalitás mellett?

Adtál magadnak „ÉNIDŐT”?

Mikor mondtad ki saját véleményedet és nem azt, amit hallani akartak?

Mikor hagytad magadat könnyezni és nem lenyelted könnyeidet?

Mikor mondtál utoljára nemet gyerekeidnek értelmetlen kérelmeikre?

Mikor mondtad ki, hogy mit érzel, amikor valaki megbántott?

Mikor fejezted ki hogy dühös vagy és frusztrált?

Mikor voltál igazán felszabadult és szívedből nevettél?

Hidd el nekem, ha a fentieket megteszed, az még nem önzőség!

Rajta, néha engedd magad közlekedési tábla másik oldalára, adj magadnak elsőbbséget, hidd el elférsz a többi közlekedési eszköz között!