Reflectors / Reflektorok

After a tiring day, full working day, extremly frustrating one, what would be the best thing to do? Going home, resting, just doing nothing. Yes, in my case that would be for 90% of the cases and definitely working solution.

Yesterday I listened to my inner voice and decided to chose an other pathway that led to a festival in my hometown. My motto was "Fire up Friday". I said there could not happen anything worse, so stepped into the jungle of music, and after looking at the spectators I realized that I was twice older than most of them, young and younger, if I count well, there were three times younger persons, too.

It is strange how most of all builds up a "grown up" self, who has strict rules, seriousness, because society expects. I had some beliefs how middle aged grown ups should behave. Probably because that is what I saw arround. I still have some beliefs regarding this that don't help me at all.

So, when I looked at these youngers who shouted all texts of the songs played by the bands, I got even more scared, saying to myself, hey man, are you really at the right place?

Yes, I was, the only thing I had to do was Following the Flow (as this was the name of the band). I switched off the controlled behavior, stepped out my comfort zone and let me led by the music, the leds and really enjoyed myself, letting my inner bohemian self just come to light and resonate with living.

Why do all of us need such reliefs? Life can be monotonous, daily roboting is demotivating, formal communications are everywhere, many everyday relationships are just superficial, sometimes we are just not active listeners. For me yesterday was recharging. I recharged my batteries with spontaneity, joy, freedom of movements.

Extra bonus to all of this was to party with my daughter as the time has come, and I definitely met my younger self in her, she mirroring that self confidence, spontaneity, freedom, joy, openness I repress so many times.

Good news that I am energetic today, even though haven't completed the 8 hours sleep prescription, my lower back does not hurt, thank to the movements on the dance floor, and would like to have more cheer up moments like this...I have to persuade my friends and my husband to do more often such going outs.

Let your bohemian self cheer you up sometimes, you will never regret!

----------------------------------------------------------------------

A tegnapi fullos, meglegetősen frusztráló nap után a legjobb megoldás az lett volna, ha hazamegyek és pihenek, egyszerűen nem csinálok semmit. Igen, az esetek 90%-ában ez is szokott történni és nagyjából működik is, bevált módszer, mint nagymamám ecetes borogatása. 

A tegnap belső hangom vezetett és más ösvényt választottam, amely a Tabakó fesztiválra vezetett. A mottóm az volt, hogy "Dobjuk fel a pénteket."- bár az angol változat többet sejtet, ott a péntek égetéséről is szó van.  Arra gondoltam, hogy rosszabb nagyon nem lehet az a nap. Ahogy odaértem és körülnéztem máris láttam, hogy nálam kétszer, sőt esetenként háromszor fiatalabbak voltak nagy számban. Végülis kettő az egyben voltam és sokkal kevesebb helyet foglaltam el.

Furcsa, ahogy mindannyian kialakítunk egy képet arról, hogy a "felnőttünk" milyen kell legyen, komoly, határozott, mert azt várja el a társadalom. Csak azt felejtjük el, hogy attól még nem kell lemondani a bohém énünkről.

Vannak berögzött meggyőződéseim nekem is, amelyek már nem szolgálnak. Szóval, a fiatalokra nézve, akik kívülről fújták a szövegeket, még jobban elbizonytalanodtam, tényleg jó helyen vagyok? -kérdeztem magamban. Nagyon is igen, csak kellett engedjem, hogy elragadjon a flow, a Follow the flow. Kikapcsoltam a mindent kontrolláló gombot, kiléptem a komfortzónámból, ami egyébként tök komfortos volt így is, átadtam magamat a zenének, a ledeknek és jól éreztem magamat, bohém énem kikandikált és együtt rezgett a zenével.

Hogy miért kellenek ilyen lazulások? A mindennapi robotélet monoton, demotiváló lehet, tele mindenfele felszínes kommunikációval, felszínes kapcsolatokkal, amelyekből hiányzik az aktív hallgatás. Feltöltődtem jókedvvel, spontaneitással, szabad mozgással, senkinek nem kellett megfelelnem. 

Az extra bónusz pedig az volt, hogy együtt bulizhattam a lányommal, mert ennek is eljött az ideje és láttam benne, mint egy tükörképben fiatalabb önmagamat, magabiztosan, spontánon, szabadon, nyitottan, amely részeket saját magamban elég gyakran elfojtok.

A jó hír az, hogy kialvatlanság ellenére energikus vagyok, a bulizástól nem fáj a hátam. Több ilyen alkalom csak jót tenne, meggyőző munkát kell végeznem barátaimon.

Engedjétek, hogy bohém énetek felvidítson, nem bánjátok meg!