Self talk

If there would be one thing that you could carry with you all year and your entire life, what would that be?

For me, that would be hope.

Hope, that always will be able to see sunshine, even if it is cloudy.

Hope, that even if I have bad times, better things are always ahead, and I am conscious, that there will be always ups and downs.

Hope, that I am always strong enough to face whatever life brings in my way.

Hope that I am always can offer my support on the way others need and get support or listening ears when I need support.

Hope, that I am exactly where I am supposed to be and I get always signs if I have to move forward or step back.

Hope, that I will have always that sense that will whisper me where I can add just a little bit to others life.

Hope, that I am able to find at least one thing each evening I am grateful for.

Hope, that I am finding answers to my whys and can accept replies for becauses.

Hope, that I will have enough courage to face reality in any situation and build healthy relationship with myself.

Hope after all is kind of a level of consciousness, however have to admit that somehow it is a question of self confidence. Self confidence cannot be isolated as a fix personality trait it is rather a point, continuously moving on a line, from minus to plus, depending on the life situation you are in at the moment and back up powers you have.

So, when I mentioned that hope is the one thing I would carry throughout in my life is actually boosting self confidence to the positive side and using as an energy battery, because if someone hopes, that is always thinking at something positive, as such, it is unlocking and creating a positive mindset.

So, once again, what is the one thing you would carry always with you? And how would that help you?

____________________________________________________

Ha lenne valami, amit állandóan magaddal vinnél az idei évben és az egész életedben, mi lenne az?

Számomra a remény.

Remélni abban, hogy mindig képes leszek a napot látni a felhők mögött.

Remélni abban, hogy a rossz idők után mindig jönnek jobbak és elfogadni azt, hogy az élet örökös utazás a hegyek és a völgyek között.

Remélni abban, hogy mindig elég erős leszek, bármit is hozzon szembe velem az élet.

Remélni abban, hogy egész életemben támogathatok így vagy úgy másokat és támogatást kapok, amikor arra szükségem van.

Remélni abban, hogy pont ott vagyok, ahol lennem kell és mindig kapok egy jelt ha előre kell lépnem, de akkor is, ha visszafele.

Remélni abban, hogy lelkem megsúgja, hogyan tehetem mások életét jobbá.

Remélni abban, hogy minden este találok valamit, amiért hálás lehetek.

Remélni abban, hogy megértem a miérteket és elfogadom az azért-eket.

Remélni abban, hogy mindig lesz annyi bátorságom, hogy elfogadjam a valóságot és önmagammal egészséges kapcsolatom legyen.

A remény egyfajta tudatossági szint, be kell ismerjem, hogy számomra jelzi az önbizalom ingatagságát is. Az önbizalom nem egy fix állapot, hanem egy folyton mozgó pont a mínusz és plusz végtelen egyenesén, élethelyzettől és az éppen tarsolyban levő back-up töltöttségtől függően.

Tehát, amikor a reményre, mint csendes útitársra gondoltam, amely kísér, arra a pozitívumra gondoltam, amelyet a remény hordoz, mert ha valaki remél, akkor valami jó dologban reménykedik, ami pozitív beállítottságot teremt. Az pedig már egy kiindulópont, hogy a fent megfogalmazott kijelentések ne távolinak tűnjenek, hanem letisztultan, meggyőződéssé váljanak.

Tehát, kedves olvasóm, mi az az egy dolog, amelyet csendes útitársként magad mellett kívánnál az életben? És, hogyan segítene az neked?