September gifts / Szeptemberi ajàndékok

Returning to where I started, to my roots, always fills me with some undefinable peace. Recently, the question has arisen several times in my mind, what if I wasn't born here. The place where  frosty nights are present in September, where I have to take coat on me, then scrape the window every morning, then clear snow every morning, I'm definitely not a winter person. I often find it difficult to find the beauty in all these disadvantages.

I spend the weekend at my parents' home in the countryside. Autumn has arrived in full force. Its splendor is still barely noticeable, summer is trying to maintain its values, forcing late fruits, less tasty and they are no longer the same as were a month ago. Fall fruits take their place.

Grapes are one of those. As I tasted memory instantly lead me to my grandmother, to the grapevine behind the barn, to the image that my childhood burned into my retina condensing sweet memories in grapes.

Grapevine is not there anymore, nor my grandparents house. But I have roots inside where everything is familiar, where flavors hide treasured memories, where images and emotions come alive together with the people appearing in them, being sources of strength that we can always recall, where we recharge ourselves and whose treasures cannot be understood by those who arrive later in our lives.

Roots that make you who you are, from which I personally draw security, unconditional love, but at the same time, being a fighter and perseverance, which roots can be strengthened and recalled any time, anywhere.

Why my grandparents? Maybe because they don't exist anymore. Because they can only be remembered. And how good it is that they take care of us with a scent, a taste or even a sound, so that we can define why it's good to be where you were born.

What do your ancestors send you?

It is so important to create an environment for our children where they can strengthen their roots. The responsibility is ours, as it was our ancestors'.

_______________________________________________ Visszatérni oda, ahonnan indultàl, a gyökereidhez, mindig valami megfogalmazhatatlan békével tölt el. Az utóbbi időben többször is felmerült a kérdés bennem, mi lenne ha nem itt élnék, ahol szeptemberben màr fagyos éjszakàk lehetnek, ahol vastagon kell öltözni, majd ablakot kapargatni minden reggel, majd havat pucolni, semmiképp nem vagyok téli ember. Sokszor nehezemre esik megtalàlni a szépet, ami ellensúlyozza a hàtrànyokat. A hétvégét a szülői hàzban, vidéken töltöm. Az ősz teljes erejével beköszöntött. Pompàja még alig észlelhető, a nyàr próbàlkozik értékeivel megmaradni, kései gyümölcsöt erőltetve, àm zamata màr nem olyan, mint egy hónappal ezelőtt.

Annàl inkàbb teret kapnak az ősz gyümölcsei. Ezek közül is megragadt a szőlő. Egy szemet megkòstoltam, ízlelőbimbòimtól egyenes út vezetett nagyanyàmhoz. A csűr mögötti szőlőhöz, ahhoz a képhez, amelyet gyerekkorom égetett retinàmba és amely annyi édes emléket sűrített egy-egy szőlőszembe. Azok a gyökerek, ahol minden ismerős, ahol az ízek kincses emlékeket rejtegetnek, ahol felelevenednek a képsorok és a bennük megjelenő személyekkel együtt az érzelmek, azok az erőforràsok, amelyeket mindig előhívhatunk, ahol feltöltődhetünk és amely kincseket nem érthetnek azok, akik becseppennek életünkbe.

Azok a gyökerek, amelyek àltal olyannà vàlsz, amilyen vagy. Amelyekből személy szerint merítem a biztonsàgot, a feltétel nélküli szeretetet, de ugyanakkor a harciassàgot, a küzdést és a kitartàst minden àron céljaim mellett, amely gyökerek megerősíthetők és előhívhatòk bàrmikor. Hogy miért pont nagyszüleim? Talàn, mert màr nincsenek. Mert őket csak előhívni lehet. És milyen jó, hogy egy-egy illattal, ízzel vagy éppen hanggal gondoskodnak rólunk, hogy megfogalmazzuk, miért jó ott lenni, ahovà születtél.

Neked mit üzennek őseid?

Ezért is olyan fontos olyan közeget teremtenünk gyerekeinknek, ahol megerősíthetik gyökereiket. A felelősség a miénk, ahogyan a felmenőink tették.