Stairways / Lépcsők

If you are open enough, the ether sends you signals. Looking out from the car this morning, I saw a lot of things, but what remained were a few sunflowers peeking out from one of the gardens and the colorful cavalcade of roundabouts. Then a song came on the radio that stuck with me, I never know what will inspire me or what I will reflect on.

Stairs

You can run up, walk slowly, jump playfully, boldly go up every two steps.

I walked differently as a child, differently as an adolescent, differently as a young adult, differently as a thoughtful adult, and I hope I will walk differently as an aging person.

I linger on every step, I stop, I look down, I'm not afraid anymore, it doesn't matter what height I reach, I bring with me the experience of the steps I've climbed, I know what to expect, and then I look up, I'm not sure I want to go all the way up now, in fact it can never be, it is not my goal in life to reach the to the highest, just my heights. I prefer to rest, sit down, observe what is happening around me and try to live each day in its perfection and imperfection.

If the sun is too strong, I put on sunglasses, it might seem like I'm closing myself off, but I'm just filtering all these stimuli. On the one hand, I don't want to see everything, it's unnecessary, on the other hand, need a little intimacy...

My shadow is next to me now, but look how tiny it is, it's good, sometimes it's bigger, but it depends on me where I stand and where I look, let it be next to me, in front of me, behind me, the main thing is how I perceive it. Everyone has a shadow, the question is what to do with it and whether to let it slowly follow you, since it is part of your being or rather let it take over.

I keep dreaming, I let the blue of the sky outline the pace and direction I should go on the stairs and it's okay if I have to come back a step or two because I stumbled, everyone is free to make mistakes and weaken, overconfidence almost always backfires. If I have to do the same step several times, the road leading up will be more safe, but at the same time smoother. And prehaps just talk to those who are still moving up next to me, and with me. I am enriched much more than those who knock everyone aside and look down from above, literally and figuratively.

What's your staircase like? How do you feel about stairs? Where do you view your shadow from? You are afraid of it? Where do you like to view from?

Enjoy each step and let you be inspired!

_____________________________________________________

Amennyiben eléggé nyitott vagy, az éter küld jeleket. Ma reggel az autóból szemlélődve sokmindent láttam, viszont ami megmaradt az az egyik kertből kikandikáló pár napraforgó és a körforgalmak színkavalkádja. Aztán megszólalt a rádióban egy szám, amely megragadt, sosem tudom, mi fog inspirálni, vagy épp miről fogok reflektálni.

Lépcsők

Lehet felszaladni, lassanként lépkedni, játékosan ugrálni, merészen két lépcsőnként is fennebb jutni.

Másképpen lépkedtem gyerekként, másképpen serdülőként, másképpen fiatal felnőttként, másképpen megfontolt felnőttként és remélem, fogok lépkedni idősödő emberként.

Elidőzök minden fokon, meg-megállok, nézek lefele, már nem félek, mindegy, milyen magasságra értem, hozom magammal a megmászott lépcsőfokok tapasztalatát, tudom, mire lehet számítani, majd felfele is nézek, nem biztos, hogy teljesen fel akarok menni most, sőt lehet sosem, nem életcélom a nagy magasságok elérése. Inkább meg-megpihenek, leülök, szemlélem, mi történik körülöttem és minden napot igyekszek megélni a maga tökéletességében és tökéletlenségeivel.

Ha túl erős a napsütés, teszek napszemüveget, talán úgy tűnik, elzárkózok, de csak szűröm ezt a sok ingert. Egyrészt nem akarok mindent látni, fölösleges, másrészt, hagy egy kevés intimitást…

Árnyékom most mellettem van, de nézd, milyen pici, jó, van, amikor nagyobb, de tőlem függ, hogy merre állok és merre nézek, hadd legyen mellettem, előttem, hátam mögött, a lényeg, hogy én hogyan észlelem. Árnyéka mindenkinek van, a kérdés, hogy mit kezd vele és engedi-e, hogy szép lassan kövesse, hiszen létének része vagy inkább hagyja azt elhatalmasodni.

„I keep dreaming” – tovább álmodok, hagyom, hogy az ég kékje kirajzolja azt, hogy milyen iramban, irányban menjek a lépcsőn és nem baj, ha egy-két fokot vissza kell jönnöm, mert megtántorodtam, tévedni, elgyengülni mindenkinek szabad, sőt kell, a túl erős magabiztosság szinte mindig visszaüt. Amennyiben többször kell ugyanazt a fokot megtennem, kopottabb, ugyanakkor simább lesz a felfele vezető út. Vagy inkàbb csak elbeszélgetek azokkal, akik még felfele haladnak. Sokkal többel gazdagodok, mint azok, akik mindenkit félreütve már fentről néznek le, szó szoros és àtvitt értelmében.

Milyen a te lépcsőd? Hogyan viszonyulsz a lépcsőfokokhoz? Honnan szemléled az árnyékodat? Félsz tőle? Honnan szeretsz szemlélődni? Élvezz minden lépcsőfokot és engedd magad inspirálódni!

https://www.youtube.com/watch?v=1mmxuuVmST4