Valentine

With everyday events of life sometimes your resonate, sometimes not, that is always a question of actual state of mind.

With some people in your life, even if you are living close to them, you don't resonate, and life brings people in your life, who, even you live in other parts of the world, you have an unexplainable connection with.

When you face people, you don't resonate with, either you resist and close yourself off completely, or you open up and explore.

In such cases, it is enough to just accomodate with, but you can get more out of the situation if you tune in to the events and people.

From my point of view, accommodation is rather passive, tuning in is more active, connecting to vibrations.

When this unusual cold reached our region I was upset, however it has to be cold in winter. It just doesn't help that your body constantly consumes energy in a slightly depressed mood, while sleeping in a winter dream, trying all means to keep yourself warm. With this weather in my heart, wrapping up makes room for a deeper autoreflection.

And that is the mood when Valentine knocks in. I know, quite banal topic. It is worth thinking about how this topic makes you feel and why it makes you feel that way.

For me, it is a trigger event because it consciously directs attention to my relationship. I'm not thinking of anything big here, I've never been a person of frantic, expensive and unnecessary, but superficial things.

Rather, I strive to resonate with the person I love. Because as long as there is a common vibration, there is always somewhere to go back to. I accept that love has a million and one shades, that in a relationship we have to explore spaces that have never been explored, no matter how well we know each other, a shared past, a shared present and a shared future is only possible if we practice resonance again and again.

This means that we have to lower ourselves so that the other party can be heard. And that requires self-control and the removal of pride.

Love, love, who are you? Let your heart bring a new colors in your love story, painting unexpected paintings.

_______________________________________________

A mindennapi élet eseményei olykor rezonálnak, olykor nem az éppen pillanatnyi lelkiállapotoddal.

Vagy ellenálsz és teljesen bezárod magad, vagy nyitasz és felfedezel.

A körülötted levő emberekkel megtörténhet, hogy nem találod a közös hullámhosszot. Ilyenkor elég, ha csak idomulsz, ám többet kihozhatsz a helyzetből, ha az eseményekhez és az emberekhez hangolod magadat. Az én szemszögemből az idomulás passzív, a hangolódás inkább aktív, rákapcsolódás a rezgésekre.

Így történt ez a rettentő hideggel is, amely térségünket elérte. Hiszen ennek ez a rendje, hogy télen hideg legyen. Csak nem segít abban, hogy téli álmot alvó, takaréklángra állított, kissé lenyomott hangulatodban folyton energiát emészt fel a szervezeted, fenntartva a meleg érzetét.

Ebben a számomra nem díjazott időjárásban, amikor a beburkolózás teret enged az önmagammal való mélyebb találkozásra is, jött velem szembe a Valentin nap.

Tudom, elcsépelt téma. Ugyanakkor érdemes elgondolkodni azon, hogy kiben milyen érzést vált ki ez a téma és vajon miért vált ki olyan érzést.

Számomra egy inger szó, ugyanis egy kicsit tudatosan kapcsolatomra iranyítja a figyelmet. Nem gondolok itt semmi nagy dologra, sosem voltam a fergeteges, költséges és fölösleges, ám felszínes dolgok embere. Inkább arra törekszek, hogy ráhangolódjak a szeretett személyre. Mert amíg megvan egy közös rezdülés, addig mindig van, ahová visszamenni. Elfogadom, hogy a szerelemnek millió egy árnyalata van, ugyanakkor egy párkapcsolatban olyan tereket kell bejárnunk, amelyekkel nem találkoztunk, bármennyire is ismerjük egymást, a közös múlt, a közös jelen és a közös jövő akkor lehetséges, ha az együttrezdülést újra és újra gyakoroljuk.

Ez pedig azt is kell hogy jelentse, hogy lehalkítjuk önmagunkat, hogy a másik fél is hallható legyen. Ahhoz pedig önkontroll és a büszkeség levedlése szükséges.

Szerelem, szerelem, milyen vagy? Hagyjátok, hogy szívetek új színt hozzon életetekbe, olykor átszínezve a szerelemről alkotott festményeteket!