A semmittevés teremtő ereje

A napi rutin képes arra, hogy eltemesse a kreativitást és a szenvedélyt.

Annyira megszoktuk az ingerzuhatagot, hogy zavar az, amikor végre lehetőség adatik a pihenésre és nem csinálunk semmit. A semmittevés pedig nagyon hasznos, abban az esetben, ha egy igencsak felgyorsult, stresszes időszakot követ.

Ez történt a múlt héten velem, pihenés gyanánt kiléptem a rutinból és engedély adtam magamnak a semmittevésre. Meg kell mondjam, nagyon zavart kezdetben, lelkiismeretfurdalást okozott, unalmasnak is tűnt, hogy öt napig nem teszem semmi hasznosat.

Mert az ember hasznos kell legyen, súgja a berögzött meggyőződés, és ez így is van, ha az emberi életre gondolunk. Csak nem jelenti azt, hogy minden nap, minden percben hasznos kell legyél.

Persze, szép elképzelés megváltóként megmenteni a világot, csak aztán pofon vág a KIÉGÉS.

Átadtam magamat az unalomnak, a semmittevésnek, csak néztem ki a fejemből. Tudjátok, mi történt egy idő után? Kezdtek a gondolataim a helyükre kerülni, kezdtek az érzések felsorakozni a gondolatokhoz, rend kezdett lenni.

A rendeződésnek a fázisában az agykattogásnak védő szerepe van. Az belső egyensúly megtartásához nagyon kellenek az ilyen semmittevős időszakok. Mert legbelül akkor történnek a nagy dolgok.

Paradoxon, nemde? Újraértékelheted, átértékelheted az elmúlt időszakot, miközben nincs zavaró tényező. Ez csak akkor történhet meg, amikor kikapcsolsz. Nem baj, ha nem megy egyszerre, csak vedd lennebb saját lüktetésedet, lassíts.

Nem kell ez hónapokig tartson, csak időközönként be kell iktatni ilyen semmittevős időszakot.

Igazából jó lenne időszakos rutint kovácsolni belőle.

Találd meg azt az időszakot, amikor ezt meg tudod valósítani, lehet ez egy este a hét valamelyik napján, lehet ez egy hónap végén, vagy épp akkor, amikor érzed, hogy az, ami körülvesz, már túl sok.

Teremts egy csepp harmóniát önmagadban azáltal, hogy énidőt ajándékozol magadnak, ma, holnap, jövő héten, jövő hónapban, egyáltalán. Kellemesen fogsz meglepődni belső hangodon.