Cseppek

Csepp a tengerben, az vagy, az univerzum szemszögéből ennyivel ki is merül a leírásod.

Azonban földi létedben:

… van, akinek harmatcsepp vagy egy nyári reggelen, frissességet nyújtva,

… van, akinek csepp vagy, aki elvegyül a tó vizében, hozzásimulva a többi vízcsepphez,

… van, akinek az a csepp vagy, aki megbolygatja a tó sima tükrét és mikrohullámokat kelt, amelyekből nagy hullámok lesznek,

… van, akinek az a csepp vagy, akit várnak, mint az áldást a forró sivatagban,

… van, akinek az a csepp vagy, akit átkozva szidnak, amiért elrontottad napjukat,

… van, akinek az a csepp vagy, aki szivárványt hoz

… van, akinek egy csepp is elég belőled

… van, akinek egész tengerként is kellenél

… van, akinek édes vagy, másnak keserű, másnak pedig savanyú, vagy éppen semleges

… van, aki felszárítana és van, aki még öntözne veled, van, aki szeretné, ha köddé válnál

… van, aki tavaszi esőt lát benned, amely erőforrást jelent és van, aki az áradást látja benned

Pedig te ugyanaz a csepp vagy és ez így van jól. Hogy mások hogyan látnak az attól is függ, hogy hogyan viszonyulsz másokhoz ám az is befolyásolja, hogy mások milyen szemüvegen keresztül néznek. A szemüveg pedig torzíthat és sok esetben torzít is.

A lényeg az, hogy te ne torzulj, csak légy önmagad. Földi létünk célja nem az kellene legyen, hogy megfelelési kényszerünknek hódolva mindenkinek eleget akarjunk tenni, hanem megtanulni azt, hogy mikor kell a minket érő hasznos esőcseppeket magunkba szívni és mikor kell magunkról lepergetni. Tudom, sokszor nehéz feladat, de csak így kerülheted el, hogy el ne ragadjon a rosszindulat árja.