Érzékeink ébresztése

Meggyőződésem, hogy figyelmünk fejlesztésével nagy mértékben hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a minket érintő ingerekre figyeljünk, azokat értékeljük és kezdjünk vele valamiket.

Az elmúlt pár napban nemcsak a környezetbe igyekeztem beleolvadni, hanem tudatosan figyelni az apró dolgokra, az apró részletekre, ugyanis, azzal, hogy tudatosan fejlesztem figyelmemet, érzékenységem annál fejlettebb lesz.

Főleg a vizuális és auditív ingerek tömkelege éri az embert. Nem hiába vetettem fel a természet csendjét, ami tulajdonképpen nem is csend, hanem egy óriási zsongás. Látszólag egy nagy egyveleg, ám ha közelítesz, megannyi apró dolgot figyelhetsz meg. Első hallásra egy kis háttérzaj csak, ám ha többször hallgatod, akkor megannyi apró részletre lehetsz figyelmes. Jó gyakorlat ez arra, hogy figyelmedet tudatosan irányítsd. Így a háttérzajból kiemelkednek az egyes szólamok, amelyek amúgy harmóniát eredményeznek, első látásra az ébredő természet egy barnás - zöld elhalt gyepszőnyeg, csupasz ágak, ám, ha közelebb mész, rögtön meglátod a cseppnyi szépségeket, hallhatod azt a sokszínűséget, amelyet nem is gondoltál volna, hogy létezik.

Bár visszaadni legjobban az auditív és vizuális élményt lehet, de ott van a lüktető mozgás, a frissesség illata, a vízcseppek éltető ritmikussága, így lesz teljes az élmény, amellyel együtt lüktetve fel lehet fedezni az őserőt, az energiát és meríteni abból.

Hogy mire jó az egyes apró ingerekre történő tudatos figyelemirányítás? Gyakorlat arra, hogy a külső ingerek felől belső történéseinkre is éppúgy kihegyezett fülekkel tudjunk figyelni, hiszen figyelmünk irányítható. Kezdjük csak a külső ingerekkel, fokozatosan befele haladva, rezgéseinket tudatosítva, megélve, mélyet szippantva a kissé éles, ám annál jobban józanító tavaszi levegőből, lassan-lassan kapcsolódva a mi kis belső világunkhoz. Csak azáltal tudunk gyökereinkből meríteni és nem úgy járni, mint a képeken látható ódon faház, amely már csak kiáltani sem tud, hogy ismét emberi lélekkel kapcsolódjon. Létünk alapvető sajátossága a folyton megújulás, a lélek és a test öntisztító, már nem használható, pusztító erőktől való megszabadulás képessége, a természethez hasonlóan pedig az újabb és újabb hajtások növesztése, amelyekkel erősebbek és erősebbek leszünk.