Kivívásaink

Az elmúlt pár nap eseményei a téli sportok körül mozogtak. Egész pontosan a sízés körül. Mivel családom többi tagja egészen élvezhető szintre vitte a sízés készségét, pár év önmeggyőző munka hatására beadtam a derekamat és a biztos talaj biztonságérzetét felváltottam a kiszámíthatatlan, ingatag, csúszós, sílécen állás bizonytalan érzésére, fülemben folyamatosan ott dübörgött a félelem, hogy megsérülök, vagy valakit mást sértek meg.

Van akinek tanítóra van szüksége, van akinek nagyon sok gyakorlással sikerül az, ami másnak természetesen jön.

Ha nem próbálkozunk, akkor nem is tudjuk, hogy képesek vagyunk-e valamire, ha viszont egyből szeretnénk már sikeresek lenni valamiben, akkor kudarcba fog fúlni a próbálkozás.

Ha ma csak a sílécre állunk fel, holnap csak egy-egy alaplépést próbálunk, holnapután el kezdünk ereszkedni a kezdőpályán, minden alkalommal egy-egy méterrel fentebbről ereszkedve, akkor apró sikereinkből építve egy adott idő után fel merjünk menni a pálya tetejére.

Így van ez a mindennapi életben is. Ki nem kívánja azt, hogy sikeres legyen? Nem feltétlenül gondolok itt munkára, bár első gondolatra az juthat eszünkbe, de annyi terület és annyi szerepkör van, amelyben sikerre vágyunk. Mert az életben való sikeresség az túlságosan tág fogalom.

Mindegy, életünk milyen területére gondolunk, ha azt hisszük, hogy egyből menni fog, pofára eshetünk. Ha viszont nem egyből a piros jelzésű pályán kezünk, akkor nem fogunk akkorát esni. Kisebb lejtő, kisebb esés. Közben meg folyamatosan ott visszhangozhat a megbántok valakit, vagy megbántanak engem szólamok a fülünkben.

Az is meglehet, sőt biztos, hogy sokunk sohasem jut fel egy piros jelzésű pálya tetejére. A lényeg, hogy az, ahová elérsz, biztonságban érezd magad és büszke vagy magadra, mert egyedül jutottál el ide. Mert lehet, hogy van segítséged, mint egy instruktor, ám ez nem adatik meg mindenkinek.

Az életben az instruktorok az esések és a hibák.

Az instruktorok mutathatnak stratégiákat, de egyetlen stratégia sem általános érvényű, hanem te kell hozzátedd a saját stílusodat és azokat az erőforrásokat, amelyekkel rendelkezel, valamint akaraterődet.

Egy stratégia önmagában nem visz sikerhez. Halálra van ítélve. Hozzá kell tenned magadat.

Akadályaidat akkor tudod leküzdeni, amikor készen állsz. Az is megtörténhet, hogy leéled úgy az életedet, hogy soha nem indulsz táncba a kihívásaiddal.

Kihívásaiddal akkor tudsz farkasszemet nézni, ha készen állsz arra.

Végül is elüldögélhetsz a pálya szélén, egész életedben azt szemlélve, hogy mások milyen lazán síklanak. De mindenki életében vannak pillanatok, amikor bevillan, hogy ej de jó a másiknak. Hajt a kíváncsiság, azt meg lehet ragadni. Ha jönnek az életedbe ilyen pillanatok, akkor meg kell ragadni az alkalmat.

Az első a kíváncsiság, amely megfogalmazódik benned. Ha arra gondolsz, hogy az, aki lefele síklik, nem fél, akkor nagyon tévedsz. Mindenki fejében lezajlik a párbeszéd, vajon milyen a pálya, vannak-e buckák rajta, nem ismerem a pályát, elég erős vagyok-e fizikailag, elég erős vagyok-e fejben. Gyakorlással aztán megbékélhetnek félelmeikkel, feldolgozzák azokat. Beállíthatjuk gondolkozásunkat, megtalálhatjuk az optimális beállítódást.

Bár életünk saját futamunk is egyben, nem kell saját magunkat megelőznünk, csak azért, mert azok az elvárások, inkább az a lényeg, hogy bármilyen terület legyen az, olyan szintre jussunk el, ami kényelmes, ami nem igényel erőfeszítést. Igaz, hogy a fejlődéshez komfortzónánk túllépése szükséges, nem ajánlatos kilépni azon intervallumból, amely a te saját maximumodat jelenti, ugyanis a túllépést meglévő erőforrásaid nem fogják alátámasztani.

Ha elesel, akkor kelj fel, a legrosszabb stratégia az, hogy ha első próbálkozásaid után feladsz valamit. Próbálj ki más utat, más stratégiát, igyekezz jobban, haladj lassabban, bízz magadban, de soha ne add fel. Kísérletezz, soha ne legyenek negatív érzéseid, hogy kezdő vagy. Amíg élsz, mindig fognak lenni olyan területek, amelyben kezdő leszel. Amennyiben azonban elkezdesz valamit, az azt jelenti, hogy cselekedtél, kimozdultál valamilyen irányba.

Ha most azt gondolod, hogy a sízésről volt szó, akkor igen, arról is, de a felejtsd el a sízés fogalmát és gondolj az életedre, kivívásaidra és olvasd el még egyszer. Lépésről lépésre…