Önfelfedezés

Élhetsz úgy, hogy mindig azt látod, hogy mi nincs, hogy mi nem sikerült megtenni ma, mit nem sikerült elérni, mit lett volna ha megfogalmazásban és élhetsz úgy, hogy azt látod, ami van, amit ma el sikerült érned, a körülményeknek megfelelően, kompromisszumot kötve a körülményekkel, átszínezve a mai napról alkotott képet.

Az előző attitűd arra vezet, hogy ne legyél elégedett, másokat hibáztass, amiért nem érted át az általad kitűzött célt, folyamatos feszültséget érezve, frusztrációt és negatív érzelmeket, amelyekkel mérgezed a körülötted levőket.

A másodig attitűd pedig azt feltételezi, hogy át tudod a beállításodat állítani, hogy teljesen más dologra fókuszálj és abból kihozd a legjobbat. Rugalmasságot jelent, elfogadást és pozitív hozzáállást.

A te kis világodban elsősorban magadnak kell életedet kialakítsd, soha nem a veled együtt élőktől függjön az, hogy te jól érzed magad. Te magad kell egyszer jól érezd magad a bőrödben. Persze, hibáztathatod a körülötted levőket, amiért nem járnak a kedvedben, de azzal csak annyit érsz el, hogy ha mások nem tudnak kedvedben járni, akkor bűntudatuk lesz és ők is rosszul fogják érezni magukat. Pedig te nem ezt akarod elérni.

Különösen érzékeny felület egy családi miliőben. Bár a család egység, a családtagok külön egyének, külön személyiséggel, érdeklődéssel, időbeosztással rendelkeznek. Persze, amíg kicsik a gyerekek, az együtt mozgás a szülőkkel, a szimbiózis egyértelmű, az elmozdulást a szülők határozzák meg. Ahogy a gyerekek nőnek, a különböző egyéniségek, érdeklődési kör kezd más és más fele húzni. Nehéz megszokni, hogy az egység többé nem abban nyilvánul meg, hogy egyszerre, egy dallamra mozgunk.

Itt az ideje újra felfedezni magunkat, hiszen mielőtt családalapításra adtuk volna fejünket, mind egyedülálló, független egyének voltunk, akik nem akartunk senkihez alkalmazkodni. Akkor hogyan várjuk el, hogy felnövő gyerekeink hozzánk alkalmazkodjanak?

Ahogyan a gyerekeink leválnak rólunk, úgy kell mi is leválnunk róluk és nem engedni, hogy ízületeink rugalmasságával a mentális rugalmasságunk is oda legyen. Persze, idő kell hozzá, de hagyjuk, hogy gyerekeink leszakadjanak rólunk és úgy karmasterkedjünk életükben, hogy az ne legyen megterhelő számunkra sem és számukra sem.

Nyissunk a korlátlan lehetőségek fele, figyelmünket tereljük másfele és fedezzük ismét fel magunkat! Különösen érvényes ez serdülő korú gyerekek szülőknél. Nem csak ők lépnek más életciklusba, hanem velük mi is. Fedezzük fel új önmagunkat és nyissunk feléje!