Visszhang

Magas, évmilliók által formált, gyűrődéses hegyek közötti völgyben sétáltam, ahol a patak csevejét visszhangozza a két oldal. Beszélgetnek, ahogyan a gondolatok a fejemben.

S bár csoportban megyünk, gondolataimmal és a bennem zajló érzelmekkel csak én vagyok, a hang pedig hol jobb felől és hol bal felől érkezik.

A hang erősségét egyrészt a lezúduló vízmennyiség, másrészt a kétfelől, őt kísérő hegyek magassága szabályozza, amelyek akár egy ping-pong labdát, pattogtatják egymásnak a hangot, mindaddig, míg gyengül és végleg elcsitul a hang, amelyet majd követ egy másik hang.

Picit lennebb a patak csak suttog, ám, ha eléggé figyelek, ringató dallamával együtt rezonálok és engedem, hogy végig kísérjen utamon, de mint társ.

A téged érő események olyanok, mint a patak, érzelmeket és gondolatokat váltanak ki benned.

Benned pedig az események visszhangja erősödik, fennmarad majd elcsitul. Bármi történik körülötted, lereagálod, kisebb vagy nagyobb visszhanggal.

Amennyiben érzékeny lélek vagy, felerősíted a hangokat, néha túlzottan is nagy zavargást keltenek benned, egész háborút idézve elő, racionalitásod és érzelmeid hadakoznak egymással.

Legyél kíméletes magaddal szemben, amikor túl nagy a benned zajló háború, engedd, hogy a visszhang csituljon és suttogássá csendesüljön, amelyből aztán erőforrást, csendes társat kovácsolhatsz!

Csodás hetet!